A győztes mindent visz

Tudósítás a gólyapróbáról 

            Mint minden évben, idén is megszerveztük a 9. évfolyamosokat beavató eseményt, a gólyanapot. „A tavalyi gólyapróbán aratott győzelem az első helyezettnek járó ajándékok mellett egy megtisztelő, de komoly feladatot is „eredményezett” az akkori 9.d részére: a 2013/14-es tanév gólyapróbájának megrendezését” – mesélte a rendező osztályfőnök. „…Némi rutinnal, lelkesen fogtunk hozzá az előkészületekhez. Már a tanév legelején létrehoztunk egy feladatbankot, amit aztán folyamatosan bővítettünk, s melyből később az osztály szavazással választotta ki a legjobbakat.”

A 10.d osztály és osztályfőnökük, Szabóné Tésits Anett tanárnő kreativitásukkal és szervezettségükkel színvonalas és emlékezetes délutánt készítettek elő az újdonsült dérisek  számára. Már az előfeladatok közben látszott a „kis gólyák” lelkesedése, és ez csak fokozódott a nagy nap közeledtével.

2013. október 24. egy átlagos iskolai nap. Mindenki teszi a szokásos teendőit; vásárol a büfében, beszélget az osztálytársaival, vagy éppen azt kutatja, vajon melyik teremben lesz a következő óra. Minden a megszokott rendben halad… aztán egyszer csak megjelenik egy érdekes kinézetű alak, nem éppen mindennapi külsőben.

Arckifejezése szigorú, a fején valami furcsa haj éktelenkedik egy sapka alatt, színes pólóján a következő felirat: Mitykó. A diák hirtelen feleszmél, felderül az arca, majd jobban körülnéz, és ráébred, hogy ez mégsem egy megszokott nap! Körülötte egyre több lesz az előzőhöz hasonló külsejű személy, közöttük már egy-egy fürdőköpenyes gésa is megbújik.

De a büfé sorában már felfedezhető egy szoknyás srác is, aki kockás inges évfolyamtársával beszélget éppen (aki – nem mellesleg – a megszokottnál kicsit nagyobb szemüveget vett ma magára…).

Még mielőtt azt gondolnánk, nem, nem az iskola rendje bomlott meg, csupán eljött az új évfolyam által várt nap, a gólyák napja.

Miután a hét elején az osztályok sikeresen előadták  flashmobjukat, a „próba” délelőttjére már csak a szerenád maradt.

 
 

Elmondhatjuk, hogy az előfeladatok egyértelműen kreatívak és jól szervezettek voltak, mindenkinek elnyerték a tetszését. A vélemények nagyjából egyenletesen oszlottak meg, mégis talán a 9.d-sek produkciói nyerték el a legtöbbek tetszését.

A délután érdemi része három órakor vette kezdetét, miután az osztályok megszeppenve beültek a díszterembe a nézőkkel együtt, és Tésits tanárnő a műsorvezetőkkel (Szőnyi Dániel, Horváth Róbert 11.a) megnyitotta a rendezvényt.

És jött az első megmérettetés. Ahogy elkezdődtek a feladatok, úgy oldódtak fel a kilencedikesek, és a kezdeti visszafogottság után a későbbiekben egyre jobban lelkesítették egymást, szurkoltak, beleélték magukat a játékokba.

Összesen 15 feladat várt a résztvevőkre. Ezek egy része helyben, a díszteremben és a folyosón, egy része az iskola egyéb területén játszódott. Az első feladat a Gólyalábon nevet viselte, amelynek az volt a lényege, hogy a diákoknak egy lábon állva kellett bizonyos idő alatt minél magasabb kártyavárat építeniük  – mit ne mondjak, egy idő után nehezebb, mint gondolná az ember. Ezután jött a Kéz a kézben, majd a BIG BOOM, amely az iskolai keresgélős feladat alapját adta mindamellett, hogy a lufik kidurrantása nem várt meglepetést okozott a feladatra vállalkozóknak – a léggömbökben kakaópor és liszt volt…

Ezt követte a Kié a leghosszabb?– nem kell rosszra gondolni – annyira… Minden osztálynak egy összefüggő ruhaláncot kellett készítenie, és a cél érthetően az volt, hogy ez a lehető leghosszabbra sikerüljön.

Láthatóan élvezték a diákok. A következő feladat Az osztály Atlasza volt, majd a Fürgeláb következett – amely személy szerint az egyik kedvencem lett: a diákokat párba állították, és az egymás lábára kötött lufikat kellett kidurrantani, elkerülvén azt, hogy a sajátjuk erre a sorsra jusson.

Hasonlóan poénosnak találta mindenki  a Szívd fel magad!

és a Mondd, hogy á!

fantázianevű feladatokat – ez utóbbiban az osztályfőnököknek kellett etetniük egy-egy diákjukat, bekötött szemmel. Majd jött a következő poénos nevű feladat, a Lóbáld a cerkád!,

amelynek a célja, hogy egy felfüggesztett ceruzával pingponglabdákat juttassunk a műanyag flakonokba. Ezeket követték a Tojáslabda,

Mi marad a végén?, a Tiltott gyümölcs,

a Nád a házam teteje, a Kutyacsóválás

és a Gyufásdoboz váltó

feladatok, amelyek közül a kedvencem a Nád a házam teteje volt: a dal egyre gyorsuló szövegére kellett mozdulatsorokat ismételni.

Végül a feladatok lezárásaként jött a gólyaeskü, amelyet már viszonylag fáradtabban, de még mindig élvezettel mondtak a diákok – nos, többé-kevésbé.

A zsűrinek idén sem volt könnyű dolga.

Közel azonosak lettek a végső pontszámok, nagyon kevés eltérés lett az osztályok között, de erre lehetett is számítani, látván a közbeni munkálatokat. Végül – némi meglepetésre – a 9.a osztály (Viszmeg József tanár úr osztálya) győzött.

A diákok lelkesedése mellett meg kell említeni a mindenképpen figyelemre méltó háttérmunkát és a szervezési összhangot. Remekül kézben tartott és kiválóan lebonyolított rendezvény részesei lehettünk. Hangulatos, szórakoztató és színvonalas volt. Tetszettek  a feladatok, valamint a műsorvezetés profizmusa. Az egyik műsorvezető, Horváth Róbert ekképpen vélekedett: „Szerintem jó nap volt, én nagyon jól éreztem magam. Az előmunkálatok alaposak voltak, nem is vártam mást Tésits tanárnőtől. Az osztályok aktívak voltak, a  feladatok ötletesek, a résztvevők élvezetesnek találták, úgy láttam. A flashmobokban és szerenádokban szerintem Mitykó tanár úr osztálya vitte a prímet. Emiatt őket vártam első helyre, ők voltak a legaktívabbak.”

És milyen tapasztalatot szűrtek le a szervező osztály diákjai?

„A gólyák már a versengés kezdetekor próbáltak tőlünk, osztályfelelősöktől információkat kicsikarni, de mi sziklaszilárdan tartottuk magunkat. Az első néhány próbán félve, bátortalanul vettek részt a 9.-esek. A harmadik-negyedik feladatra viszont annyira belelkesedtek, hogy szinte leestek a székről, mert ők szerettek volna harcolni a pontokért. A pontháború közepette elcsíptem néhány “katonát”, és megkérdeztem, tetszenek-e nekik a feladatok. Nagy örömömre pozitív válaszokat kaptam. Kiemeltek egy feladatot, a nem kevés piszokkal járó, de vicces „kakaós-lisztes- lufis” feladatot a BIG BOOM-ot, és érdekesnek találták a kódok megfejtését is, amit csak Viszmeg tanár úr  osztálya tudott megoldani (némi nehézség árán).

Viszont a gólyáknak fejlődniük kell a hallott szövegértésben, mert csak kevés tényt tudtak visszaadni a régi déris tanárokról szóló történetekből. Jó volt látni az osztályok összefogását, csapattá kovácsolódását és azt is, hogy élvezik a délutánt. Nagyon közeli pontszámok születtek, amely bizonyítja, hogy mindegyik osztály komolyan vette a feladatokat. A győzelmet, a 9. a osztály tanulói szerezték meg, és a napot – a rendezőkhöz hasonlóan –  egy nagy  pizzázással zárhatták, amit ezúton is köszönünk.” (F. R.)                                                  

 „A 10. d osztály, irányításommal, már a hetedik órától kezdve készítette elő a terepet a próbákhoz, és 15 órától kezdődhetett is ez a felejthetetlen délután. A díszterem csordulásig megtelt, a kilencedikesek kíváncsian, leskelődve próbálták kitalálni, hogy mi is lesz az első feladatuk. Miután kiválasztották az első négy „szerencsést”, beindult a gépezet. A gólyák élvezték a feladatokat (legalábbis úgy tűnt), és tapasztalhattam a kialakulóban lévő csapatszellemet is. Visszajelzéseik szerint a Tojáslabda és a Big Boom fantázianévvel illetett feladatok nyerték el legjobban a tetszésüket (persze, hogy nekünk ezekkel járt a legtöbb takarítás…). Végig fej fej mellett haladt a küzdelem, a zsűrinek bőven akadt dolga. A gólyaeskü19 elmondása után (amit, remélem, be is tartanak, hiszen gyakori büfélátogató vagyok) megszületett a végeredmény. Az idei gólyapróba győztese a 9. a osztály lett,  akik ujjongva fogadták a nyereményüket, a – DÖK által biztosított –pizzákat. Bízom abban, hogy mind a négy osztály élményekkel gazdagon és még jobb osztályközösségként térhetett haza.            Összességében büszke vagyok saját osztályomra, hogy éles szituációban mindenki megállta a helyét. És köszönöm azokat a visszajelzéseket, melyekből kiderült, hogy egy sikeres és emlékezetes délután szervezésén lehetek túl. ” (Fodor Balázs – főszervező)

Végezetül Tésits tanárnő záró mondatait idézem:

„Dicséret illeti a „kis gólyákat”, azaz a 9. évfolyam diákjait, lelkesedésük, győzni akarásuk, ügyességük nélkül nem lehetett volna ilyen színvonalas a közel háromórás program. Köszönjük a zsűri – Oláhné Bányai Ildikó, Boros Adrienn tanárnők, Lengyel János, Szemenyei Béla tanár urak, Pap Imre és Kozma Csaba 11. d osztályos tanulók – lelkiismeretes munkáját.  Gratulálunk az idei győztesnek, a 9.a osztálynak, és mivel a győztes mindent visz, jó szervezést kívánunk nektek jövőre!”

2013. november
Gubics Flórián