Déri Miksáról

Déri Miksa 1854. október 27-én született Bács községben. Műszaki tanulmányait a budapesti József Műegyetem mérnöki szakosztályán kezdte meg és a bécsi műegyetemen fejezte be 1877-ben, mint vízépítő mérnök. Mérnöki működését 1878-ban az akkori Magyar Királyi Közlekedési Minisztérium folyamszabályozási hivatalában kezdte meg: 1882-ig a budapesti és a szegedi folyammérnöki hivatalban dolgozott, ahol közreműködött a Duna és a Tisza szabályozási munkáinak tervezésében. Már ekkor érdeklődött az elektrotechnika iránt, s e tárgykörben tanulmányokat is folytatott. Ezért 1881-ban a Párizsban rendezett elektrotechnikai kiállításra őt küldte ki a minisztérium. Zipernovszkyval még az első elektrotechnikai próbálkozások idején ismeretséget kötött. Közös munkájuk első eredménye a Németországban is (1883-ban) szabadalmaztatott öngerjesztésű váltakozó áramú generátor volt. E géptípus megalkotásával azonban Zipernovszky és Déri kétségtelenül több mint fél évszázaddal megelőzték korukat. Az 1883. évi bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon Déri képviselte a Ganz-gyárat, s ő ismertette a gyár újszerű váltakozó áramú berendezéseit. Ettől kezdve lebegett szeme előtt az addig megoldatlan kérdésnek: a “villamos fény osztásának ” a problémája váltakozó áram alkalmazása esetén, amit egyenáramra röviddel azelőtt Edison megoldott.

Déri Miksa 1883-tól idejének nagy részét Bécsben töltötte a Ganz-gyár villamos osztályának ausztriai képviselőjeként, de továbbra is szoros maradt az együttműködés közte és a gyár, elsősorban felettese, Zipernovszky Károly között. A transzformátor-rendszer első nyilvános bécsi bemutatója 1885 márciusában volt. A zárt vasmag Bláthy ötlete. Az első transzformátorokat tüskés vasmagjuk miatt sündisznó-transzformátoroknak is nevezték.

Mint gyakorlati mérnök, a kísérleteken és ismertető előadásokon kívül tevékeny részt vett az új rendszer szerinti első telepek (Róma, Milánó, Frankfurt am Main stb.) létrehozásában is. Ezenkívül fontos szerepe van Déri Miksának a váltakozó áramú motorok és az egyenáramú gépek fejlesztésében. 1903-904-ben Déri kifejlesztette a két kefe -rendszerű egyfázisú repulziós motorját, amelyet a világirodalom Déri-motor néven ismer.

Déri Miksa termékeny munkássága folyamán a legkiemelkedőbb teljesítmény kétségtelenül a párhuzamos kapcsolású nagyfeszültségű váltakozó áramú transzformátoros energia elosztó rendszer kidolgozása, és ennek gyakorlati alkalmazásba való céltudatos bevezetése volt. Az ismertetett találmányokon kívül még több fontos ötlettel és alkotással gazdagította az erősáramú elektrotechnikát Déri Miksa.

A fejlesztésében nemcsak találmányaival, hanem számos előadással és jelentős irodalmi tevékenységével is közreműködött. 1889 májusában Déri az akkor alapított bécsi I.E.G. kötelékébe lépett, és első vezető igazgatói minőségében ő szervezte meg és rendezte be a vállalat bécsi villamos erőművét. Bécs város villamos világításának koncesszióját a bécsi Union Bank és a Ganz-gyár nyerték el, s e két vállalat alapított az I.E.G. (Nemzetközi Villamossági ) vállalatot. Déri Miksa 1896-ig volt vezénylő igazgatója az I E.G.- nak. Ezen állásból történt visszavonulása után is tevékenyen részt vett a társulat vezetésében, mint a társulat igazgatóságának tagja. A Magyar Villamossági Részvénytársulatnak alapítása óta alelnöke és igazgatóságának tagja volt. Tagja volt továbbá az osztrák Unio Villamossági Társaság igazgatóságának Bécsben. Nagy sikert aratott az 1900. évi párizsi világkiállításon, amelynek zsűrije “Grand Prix” -vel tüntette ki az általa feltalált és kiállított, terhelés alatt induló egyfázisú váltakozó áramú motorját. 1923-ban vonult nyugalomba, de azután is élénk figyelemmel kísérte a műszaki és gazdasági fejlődést. Működése folyamán számos külső elismerésben részesült.

Életének utolsó napjaiban sem csökkent az elektrotechnika fejlődése folyamán felmerülő problémák átgondolása iránti készsége és ezek megoldásában való közreműködés vágya. A transzformátorrendszer három nagy föltalálója közül először Déri Miksa távozott az élők sorából.

Rövid szenvedés után 1938. március 5-én hunyt el 84 éves korában Merano -ban, ahol nyugalomba vonulva élt a munkával eltöltött, sikerekben kivételesen gazdag 46 év fáradalmai után. Bölcs és mértékletes életmódja mellett nyilván a gyógyító hatású környezetnek köszönhette a szívbaja és súlyos epebaja ellenére elért magas életkort.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület fennállásának 60. évfordulója alkalmából pénzösszeg és emlékérem évenkénti adományozásával járó jubileumi díjat alapított Déri Miksa emlékére, az egyesület lapjaiban (Elektrotechnika, Villamosság ) megjelent olyan cikk szerzőjének jutalmazására, amely cikk a szerző kimagasló, gyakorlati alkotó tevékenységét és annak az erősáramú villamosság terén elért eredményét ismerteti. Alapvető és tág területeket átfogó munkássága miatt méltán tekinti Dérit az egész műszaki világ a korszerű elektrotechnika elméleti és gyakorlati megalapozójának. Budapest főváros Déri Miksáról utcát nevezett el a VIII. kerületben.

Iskolánk 1955-ben vette fel a tudós mérnök, Déri Miksa nevét.