Az 1963-ban végzett IV/c osztály 50 éves találkozója

50-evesTisztelt Igazgatónő!

A történet, 1959 tél végén kezdődött, majd azon év őszén folytatódott és 1963 tavaszán ért végett, sikerrel.

A történet úgy kezdődött, hogy jelentkeztünk a DÉRIBE, igen csupa nagybetűvel, majd egy felvételi vizsgát követően három osztálynyian felvételt is nyertünk az ország patinás iskolájába. Akkor tájt, ősszel a magas kapu kinyitása után kissé megszeppenve léptük át az iskola küszöbét azzal a tudattal, hogy itt, ebben az építészetileg is egy remek iskolában remek tanárok által felkészülhetünk az általunk választott szakirányból, a gépészetből, az életre. Az első év kissé nehéz volt, más tanárok, más elvárások, más követelmények, de olykor olykor ha összeszorított fogak árán is, de vettük az akadályokat és sikerrel zártuk az első évet, majd az utána következő hármat is. Az évek teltével egyre jobban mélyedtünk el a gépészet rejtelmeibe olyan kiváló tanárok által mint a Győry Emil tanár úr és a hozzá hasonlóan jól felkészült elméleti és gyakorlati oktatók által, kik, sajnos, már nincsenek köztünk..

Köszönettel és hálával emlékezünk meg volt osztályfőnökünkről, Gál János okleveles elektromérnökről, volt elektrotechnika tanárunkról is!

Az évek gyorsan elteltek és egyszer csak azt vettük észre, hogy ránk virradt a képesítő vizsga – akkortájt a technikusi vizsgát így nevezték – egy újabb akadály a rögös élethez vezető úton. Ezt az akadályt is leküzdve megkaptuk a gépésztechnikus oklevelünket és szétválva mindenki elindult a maga útján az ÉLETBE, vagy az egyetemre, vagy elkezdett dolgozni. Azok kik az egyetemen folytatták tanulmányaikat gyorsan rájöhettek arra, hogy mennyire is jó, erős és akkoriban talán az ország legerősebb ilyen iskolája volt a Szegedi Déri Miksa Gépipari Technikum.

Azt ott tanult szakmai tárgyak nagy könnyebbséget jelentettek a Műszaki Egyetem fali közt is. Akik a munkát választották azokban sem csalódtak a munkaadóik, jól megállták a helyüket.

A tanulással munkával telt évek alatt sokáig nem találkoztunk mert a mi osztályunk egy vegyes összetételű osztály volt, sok vidéki tanulóval.

Egy idő után volt találkozó, voltak találkozók amelyeken jól éreztünk magunkat.

Az idő telt, és egyszer csak azt vettük észre, hogy 50 év telt el azóta, hogy az iskolát elvégeztük. Ez egy olyan kerek évforduló egy ember életében, amit bizony illik megünnepelni, mi is így tettünk.

Az ötvenéves találkozó, ha nem is zökkenőmentesen, de meg lett szervezve és ami a lényeg meg is lett tartva!

2013. június első napján találkoztunk az iskolában, az igazgatónőnek köszönhetően, a találkozót ott tarthattuk, ahol a padokat is koptattuk, a volt osztályunkban, ott lent a magasföldszinten, a folyosó végén. Az iskolába belépve bennem, de biztos, hogy a volt társakban is feltolultak az egykori emlékek, a szép emlékek. Összegyűlve nem is volt nehéz egymást felismerni, bár az idő sokunkat – mindenkit – megváltoztatott, külsőre, sokan fehérre vagy világos szürkére “festettük” a hajunkat.

A találkozó hivatalos része, ha lehet egy ilyen esemény kezdetét hivatalosnak nevezni, az igazgatónő rövid köszöntőjével kezdődött, majd ismertette az iskola közeli múltját, jelenét és várható jövőjét, amiben jó volt hallani, hogy továbbra is lesz Déri!

Az igazgatónő arról is gondoskodott, hogy egy szép emléklapot és, egy, az iskola épületét és címerét ábrázoló plakettet is átvehessünk.

Az iskolai program a műhelyek megtekintésével zárult. Jó érzés volt látni azokat a régi esztergákat amin még mi is dolgozhattunk, de jó volt látni a fejlődést, a mai, korszerű számítógép vezérelte esztergákat is. Ami kis csalódást okozott, hogy nem láthattuk, mert már nincs meg, a régi magyar gyártmányú “Röck” gőzgépet, amit mi még működtethettünk is, az iskola kazánjában gőzt termelve, amit szintén mi fűtöttünk.

Szintén nem láthattuk a mi időnkben működő ajax kalapácsot az akkori kovácsműhelyből!

Összefoglalva, azért jó volt az a délelőtt, ez év június első napján ott a Dériben! Még ma is büszkén mondhatjuk, hogy a Dériben végeztünk!

Végezetül, köszönet az iskola, a Déri igazgatónőjének ezért a szép délelőtért, köszönet azért, hogy az 50 éves, szerény kis megemlékezésünket ott a Dériben megtarthattuk!

A találkozó az iskolai program után egy, Szegedhez közeli étteremben elfogyasztott ebéddel és vacsorával ért véget, miközben beszélgettünk a régi társakkal és az eltelt ötven évről A beszélgetés közben nem feledkeztünk meg azokról a volt társainkról sem, kik már nincsenek köztünk, elhaláloztak, vagy az élet a magyar hontól, a magyar hazától távolra vitte őket.

Szeged, 2013. június 7.

Balog István
Volt Déris tanuló 1959 – 1963 közt, az  I – IV.C. osztályban

50-eves-nevsor