Magyar Holokauszt Emléknap

Pilinszky János: Költemény

Nem föld a föld.
Nem szám a szám.
Nem betű a betű.
Nem mondat a mondat.

Isten az Isten.
Virág a virág.
Daganat a daganat.
Tél a tél.
Gyűjtőtábor a körülhatárolt
Bizonytalan formájú terület.

2000-ben határozott arról a Magyar Köztársaság országgyűlése, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. 1944-ben – az ország német megszállását követően – e napon jelent meg a kormány azon rendelete, amely elrendelte a zsidók vagyonának kötelező bejelentését és zár alá vételét. A náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. Ezt követte ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidót gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.

Emlékezés és emlékeztetés – Ladányi Róbert 10.a

II. világháború… Ez nem csak egy egyszerű háború volt, amelyben két szembenálló fél próbálta uralmát rákényszeríteni a másikra. Persze, mindez már önmagában borzasztó, viszont ehhez a történéshez szorosan kapcsolódik a holokauszt. Ez egy héber eredetű szó, azt jelenti, teljesen elégő áldozat. Ez már utal arra a szörnyűségre, amelyet magába foglal. A II. világháború idején zsidó férfiak, nők és gyermekek tudatos, szervezett kiirtását jelentette. Ez teljes egészében elutasítandó!

Mint tudjuk, a németek magukat egy olyan felsőbbrendű fajnak vallották, s úgy érezték joguk van az alsóbbrendűek elpusztításához. Egyik céljuk az akkori teljes zsidóság (11 millió fő) elpusztítása volt, akik közül hatmilliót meg is semmisítettek. Ennek állít emléket az Auschwitz-album, amelyet 1945-ben, egy Kárpátaljáról elhurcolt lány, Jákob Lili talált meg szabadulása előtt. Ezek között található az a fotó is, amely kisöccseiről készült mielőtt elgázosították volna őket. Lili így szembesült a megváltoztathatatlannal, a szörnyű igazsággal… Az album egy részét egy vándorkiállítás keretében tekinthették meg ez év február végétől két héten keresztül az érdeklődő fiatalok a Körösy József Szakközépiskolában. Az eredeti albumból, szám szerint 28 darabot állítottak ki, amelyet lelkes diák tárlatvezetők magyarázataival együtt ismerhettek meg a látogatók. E diákok körébe csatlakozhatott az a tíz déris tanuló, név szerint: Kovács Eliot és Ladányi Róbert (10.a) Bendesi Nikolett és Schröffel Annamária (11.b), Miksi Gábor, Nagy Attila, Nemes Bertrand, és Ottlik István (11.a), Kispál Martin (12.b), Túri Zoltán (12.a), akik minden erejüket beleadva, legjobb tudásuk szerint igyekezték elmondani az ezzel kapcsolatos információkat, érdekességeket.

Ennek a kiállításnak nagyon fontos célja volt az emlékezés és emlékeztetés. Izrael Állam Nagykövetsége képviseletében Hagai Mei-Zahav elsőbeosztott nyitotta meg a kiállítást és ő beszélt erről bővebben. Elmondta, hogy hazájában egy külön törvényt hoztak ennek a rettentő, szavakkal le nem írható eseménynek kapcsán. Kiemelte, hogy ezen a törvényen kívül egyetlen egy sem kéri az embereket arra, amit ez elvár: az emlékezésre. Fontos, hogy felidézzük az akkor történteket és elmeséljük fiataljainknak, akik a jövő felnőttjei lesznek, mert a kezükbe kerül majd egyszer a stafétabot és fontos: megakadályozzák, hogy bármi ehhez hasonló dolog bekövetkezzen a jövőben.

Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra és azon déris diákok számára, akik részt vettek ebben a nemes feladatban, hiszen így mi mondhattuk többek között a fenti a gondolatokat a korunkbelieknek, és ez által ennek a nem mindennapi kiállításnak az aktív részesei lehettünk.

Élményeim a holokauszt-tárlatvezetésről – Kardos Attila 11.a

A SZTE JGYPK-n eltöltött maratoni hosszúságú előadás alatt rengeteg új dolgot tanultam meg és sok-sok érdekességeket hallottam. Az előadó színvonalasan mutatta be témát és persze érthetően mindent elmagyarázott. Hirtelen sok volt az információt, de azt biztos, hogy innentől kezdve nem tudja elfeledni az ember. Izgalmas dolog volt, hogy a hallott információkat olyan helyszínekhez, nevekhez lehetett kötni, amelyeket ismerünk, pl. Szeged épületei, utcái és terei, stb…

Amikor szóba került az Auschwitz-album, akkor projektorral kivetítették a képeit. Mindenki kapott egy-egy fotót és párokban lehetett gyakorolni, előadni az ott lévő hallgatóknak. Fontos volt mindig időben elhelyezni az eseményeket a hallottak és az írottak alapján. Összességében rajtunk múlt, hogy mennyire gyakoroljuk be otthon a társunkkal, és hogy mennyire sikerül tökéletesíteni a tudásunkat a kapott jegyzetek segítségével.

A tárlatvezetés napján eléggé idegesek voltunk a tárlatvezető-társammal együtt. A helyszínt már ismertük és így nem volt gond azzal, hogy hol kezdjük el. Két csoportot kellett körbekalauzolni, s mesélni a kiállításról és magáról a történelemről. Először egy kérdéssel indítottam. Feltettem a jelenlévőknek, hogy mit jelent maga a holokauszt szó. Szerencsére mind a két csoport tudta a helyes választ. Ezután a történelmi háttér volt az előzménye a dolgoknak. Mikor ez megvolt a szegedi eseményekről volt szó. Ez tartalmazta a gettósításokat helyszínekhez kötve, híres szegedi embereket, és egy-egy történetet. Mindezt egy nagy paravánon meg tudtam mutatni. E közben a társam a táborról kinyomtatott felülnézeti térképet osztogatott szét a látogatóknak. Ezen ők is nyomon tudták követni majd a fotókon lévő helyszíneket (pl. Jákob Lili helye a táborban). Ezután az Auschwitz-album történetét, eredetét és jelentőségét részleteztük, melyet fontos volt elmondani, mielőtt az album képeire tértünk volna rá – ezek a képek tették ki a tárlatvezetés jelentős részét. A képeket felváltva magyaráztuk el. Viszonylag elég részletezően beszéltünk egy-egy fotóról és ez hála megnövelte az érdeklődést. A magyarázatoknál többször tudtuk használni az említett térképet, amely félig meddig sikert is aratott. Az összes szóba került helyszínt meg tudtuk mutatni. S még ekkor is tettünk fel különböző kérdéseket, ha valamelyiknél úgy éreztük, hogy mások is tudhatnak rá válaszolni. Dr. Mengele neve sokaknak ismerős volt. Voltak idézeteim, melyek tartalmaztak kulcsszavakat, amik hasznosnak bizonyultak. Így ment ez az utolsó fotóig, s a tárlatvezetésünk végéig…

Tárlatvezetési élményeim – Nemes Bertrand, 11.a

Amikor a történelem-tanárnőm fel ajánlotta ezt a lehetőséget félve indultam neki. A fejtágításon részt véve sok mindent tudtam meg a holokausztról. Néhány dolog még megmaradt 8. osztályból, de e tudáshoz mérve az nagyon kevés volt. Ezt követően olyan előkészületekbe kezdtem, melyre nehezen szántam magam. Nehéz volt 30 embert fegyelmezni, s figyelmét ébren tartani amellett, hogy a holokausztról beszélek. De az sokat segített, hogy volt egy segítőtársam, aki ha valamit kihagytam szólt, vagy ha egy pillanatban lefagytam, átvette a szót. Megismertünk egy olyan hölgyet, aki átélte e sok borzalmat jó maga nem zsidó volt de barátai közt sok zsidó volt. Gyermek korában sok zsidó kisbarátját egyik napról a másikra elhurcolták, illetve voltak olyanok is, akiket majd csak később deportáltak de velük nem beszélhetett, nem játszhatott, mert még őt is elvitték volna. E napok olyan mély nyomot hagytak bennem, melyet életem végéig hordozni fogok. Sok mindent megtudtam  arról a korról,  s azt is, hogy napjainkban sokan megkérdőjelezik ezeket az eseményeket. Bárhogy is történt e dolog az emberiség egyik szégyenfoltja marad. Amikor levezettük a kiállítást nagyon elfáradtunk, pedig összességében csak néhány órán keresztül oktattunk. Ezzel pedig megtanultuk azt, hogy mily nehéz is a tanárnak lenni.  De azért, diáknak sem egyszerű…

Kérjük, ha tetszett a bejegyzés oszd meg másokkal is:

Author: admin2