Tudtad, hogy volt idő, mikor 36 db tojást kellett tandíjként befizetnie annak, aki felvételt szeretett volna nyerni az iskolába?

Ez a II. világháború utáni időszakra esett, 1946-ra, mikor is a tojás volt a valuta az infláció miatt. Annyira nem volt értéke a pénznek, hogy nem fogadták el fizetőeszközként. Gondoljátok el, hogy ha egy diák pl. Nagyszénásról jött beiratkozni, onnan kellett a tojásokat Szegedre utaztatnia. Ám ekkor nemhogy autó nemigen volt, de a vasúti közlekedés is akadozott. Vagontetőn, ütközőn, lépcsőn kapaszkodva, utána pontonhídon átbotorkálva (a hidakat is lebombázták) vigyázhatták a tojásokat, nehogy eltörjön.  És se szállás, se étel nem várta a tanulni vágyót. Azt ette, amit magával hozott. Szerencsére ennek az időszaknak hamar vége szakadt.

(Vizi István, egykori diák emlékei nyomán.)

 

Elhangzott: 2018. december 6.

Közreműködött: Szabó Éva

Kérjük, ha tetszett a bejegyzés oszd meg másokkal is: