Visszaemlékezés 1962 – 1966

 

Szabadkézi rajz: Csertő Ferenc festőművész, tanár úr járta a padsorokat, okkal kritizálva, ok nélkül az egekig magasztalva mázolmányainkat.Az utolsó előtti padban ült /nevét tudom, de Ti ne tudjátok meg!:)/ egy, rajzversenyeket nyerő srác. Mi hárman ültünk az utolsó padban,s a mi Munkácsynk, de minimum egy Leonardo, a mi padunkra kitette a megyei rajzpályázaton I.helyezés eléréséről szóló oklevelet.Rajzát nézegette a tanár úr, ó ez igen, áááá, ez meg húúúha, csak így tovább!Padsorunkra fordulva meglátta a díszoklevelet. Hozzánk intézte kérdését:kié ez? Mindhárman egyöntetűen és a lehető leggyorsabban mutattunk a tulajdonosra. Erre az a végtelenül jóindulatú művészember egy kicsit emelt hangon tért vissza a sráchoz: Fiam, nekem nincs szükségem arra, hogy segíts eldöntenem, mit tudsz! A tanár úr a mi műveink bírálatától pedig eltekintett!

Géptan órán síri csendben az én nevem hangzik el, mivel Szilágyi tanár úr tévedésbe esett!:) Vérnyomásom 0/0-ra szökkent, így kivánszorgok , az egy lépés előre-kettő hátra szisztémát alkalmazva. Utolsó padban ülvén, kellő idő állott rendelkezésemre, hogy választ találjak arra, mi a fenét keresek én itt egyáltalán?:) Miért is nem mentem inkább egy Téeccsébe, Huhn tanár úr minden bizonnyal beajánlott volna! Szilágyi tanár úr feltette a kérdést, melyre frappáns választ várt. S hogy az mi volt, nem tudom, hisz’ akkor sem tudtam, nem nagyon értettem, illetve nagyon nem! Öcsém az első padban ült, a tanári asztal előtt, így feltűnés nélkül nézhettem rá. Az évek során megtanultam szájról olvasni!:) No, ez most nem jött be! A tanár úr felemelte hangját: barátocskám, azért mert van két ötösöd, azt hiszed, neked már nem kell tanulnod???? S már véste is be az egyest!:)Én hülye, erre ijedtemben rávágtam, Tanár úr, az nem én vagyok, az az öcsém! Levette szemüvegét, szemét dörzsölve meredt a naplóra! Barátocskám, hát én nem is téged akartalak kihívni, hanem őt, csak nem tudtam elolvasni a nevét, ezért az apja nevét mondtam. Ugyanis az anyakönyvi rész gyöngybetűkkel volt írva, míg a többit Győry tanár úr írta!:) Becsületére legyen mondva,a tanár úr nem javította át a bejegyzését!

Hát akkor legyen szabad megszakítanom az élénk csevejt egy kis matézissel!:)

Huhn tanár úr az első évfolyam első óráin gyakran a következő “párbeszéddel” zárta a delikvens feleltetését: -Hunna gyütté? -Innen, onnan, amonnan, stb… -Aztán mér gyütté ide? -Mert szeretem a gépeket!-merte mondani némelyik. -A falutokban nincs Téeccsé? -De van! -No, hát ott is vannak gépek, mér nem marattá ott? No, erre aztán csak nagyokat nyelt szegény diák!:) A kegyelemdöfés pedig: -Aztán hanyas vótá? A többség erre kihúzta magát és büszkén harsogta: kitűnő!! -No, itt nem lesző az! Gondolom, ismerős szituáció. Egyébként a tanár úr már az első év első egy-két órája után tisztában volt azzal, ki mit tud!:)

Más téma, de matek óra: az egyik srác behozott egy vastag könyvet, kínai költők versei voltak benne, s mint ilyenek számunkra érdekesek voltak, a szünetekben jókat csemegéztünk belőle. Matek óra következett s Huhn tanár úr meglátta a könyvet.Rákérdezett, mi az, s a srác megmondta, s hozzátette, igen érdekes versek ezek. Olvass fel egyet! A srác kinyitotta valahol a közepe tájékán, s kezdte olvasni a verset.Elállt a lélegzetünk, mert a tanár úr a második versszaknál fejből elkezdte mondani a verset!!! Mondom, a Huhn tanár úr!

Kövecses Imre

1962 – 1966