Egyéb foglalkozások

A tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatása

A felzárkóztatás alapja a probléma felismerése. Az első hetek tapasztalatai alapján kiszűrhetők a tanulási, motivációs, kommunikációs zavarokkal küzdők. Ebben az osztályfőnököknek támaszkodniuk kell az oktatók véleményére. A diákok jobb megismerését szolgálják a tanulók felkészültségi szintjéről készült felmérések (szóbeli munka, feladatlap). A tájékozódásban komoly segítséget nyújthatnak az előző iskolából érkező információk és a szülők együttműködő megnyilvánulásai.

A tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatása során iskolánk a következő módszereket alkalmazza:

• A gyengébb teljesítmények okainak feltárása, hiszen a tüneti kezelés helyett ezek megoldása jelenthet igazi eredményt.
• A szülők folyamatos tájékoztatása a gyermekükkel kapcsolatos tevékenységekről, információk átadása a tanuló állapotáról, fejlődéséről.
• Főként tevékenységorientált módon, a korosztály általános színvonalához igazodva fejlesztjük tanulóink logikai, kommunikációs és anyanyelvi készségét.
• Az iskola helyi tantervében az előírt tananyag és a követelmények differenciálása.
• Az iskolai beszámoltatás, az iskolai számonkérés formáinak differenciálása.
• Személyes és egyéni konzultáció lehetősége, a személyre szabott tanítás-tanulás előtérbe helyezése.
• A tapasztalatszerzés, ismeretszerzés lehetőségeinek kitágítása sokszínű tevékenységformák biztosításával (tevékenységközpontú pedagógiák alkalmazása, kooperatív technikák használata, projekt-módszer alkalmazása, IKT eszközök használata).
• Fejlesztő értékelés, differenciált értékelés alkalmazása.
• A hátrányok gyakori együtt jelentkezése, a pedagógiai és didaktikai lehetőségeken túlmutató problémák kezelése érdekében pszichológus segítségnyújtása igénybe vehető iskolánkban.
• Tanulást segítő, motiváló környezet kialakítása.
• Az osztálytársak kortárs segítőként történő bevonása a fejlesztésbe.
• A tanórán kívüli foglalkozások időkeretében a felzárkóztatás és az egyéni segítő foglalkozások kiemelt helyet kapnak.
• Alkalmazzuk a csoportbontásos oktatást a 9-10. évfolyamon a matematika, idegen nyelv és informatika tantárgyak, valamint a 11-12. évfolyamon a matematika és idegen nyelv tantárgyak esetében. A csoportbontás lehetőséget teremt a differenciált, akár egyénre szabott módszerek alkalmazására.
• Habilitációs/rehabilitációs órák, valamint fejlesztő foglalkozások szervezése az SNI és BTM-N tanulók részére.

A tehetség, képesség kibontakozását segítő tevékenység

Az oktató kötelessége, hogy elősegítse a tanulókban kialakult képességek és készségek fejlesztését. A tehetséggondozás tehát éppen olyan fontos feladat, mint a felzárkóztatás. Ismeretes, hogy a tehetség sokféle eredményben nyilvánulhat meg: általános intellektuális képességek, különböző tudományos jellegű tevékenységek, kreatív gondolkodás, vezetési képességek, művészetek és pszichomotoros készségek.

A tehetség sokféle értékes emberi tulajdonságot feltételez, többek között akaraterőt, alkotóképességet, szorgalmat, önismeretet, önbizalmat.

A tehetség felismerésének, kiválasztásának záloga, hogy az oktató jól ismerje diákjait. Az oktatási folyamatba épített differenciált foglalkozások, a csoportmunka (csoportbontás) az egyéni teljesítmények mérése, a szakkörök, önképző körök segítik az oktatót a tehetség felismerésében. Az oktató személyisége fontos eleme ennek a folyamatnak, hiszen a tantárgy szépségeire építő oktatói stílus növeli a felismerés esélyét. A következő feladat a diák megnyerése a többletmunkával járó, időigényes feladatmegoldásra. Meghatározó tényező a motiváció. Szükség van olyan sikerélményekre, amelyek erősítik a tanulóban az önbizalmat. A tehetséggondozás nem pusztán az órákon való többletfeladatokat jelenti, hanem az erre biztosított órakeret terhére tehetséggondozó foglalkozások szervezését is. Itt már nem elegendő a tankönyv, igénybe kell venni a könyvtárat, az újabb szakmai kiadványokat, példatárakat, az elektronikus világháló kínálta lehetőségeket. A diáknak szüksége van arra, hogy munkáját elismerjék (tanulmányi, szakmai, kulturális versenyek, házi bajnokságok, iskolák közötti versenyek, pályázatokon való részvétel), bár természetesen nem csak a kézzel fogható, helyezésben mérhető eredmény a siker. Ezek az eredmények azonban növelik a tanulók önbizalmát is.

A különböző vetélkedőkbe való bekapcsolódás nemcsak a kiemelkedő eredmények miatt fontos, hanem az ezekhez kapcsolódó felkészítő munkával, szakkörökkel teret biztosítunk a tanulók speciális, egyéni érdeklődésének kielégítéséhez, tehetségük kibontakoztatásához. Úgy gondoljuk, a tehetséggondozás és képességfejlesztés csak részben jelenti az eredményesség-központúságot, legalább ennyire fontos a tanulás élvezetének, az egyéni ismeretek növekedése által kialakuló elégedettségnek a megjelenése.

Komoly kihívást jelent az oktató számára a tehetség megjelenése. Az átlagosnál jobban teljesítő tanuló sikerei motiváló hatással lehetnek a többiekre, de reális veszély az ilyen tanulóval szemben kialakuló ellenszenv, kirekesztettség megjelenése is. A problémát a „siker záloga az elvégzett munka” alapállásból kiindulva elsősorban a szaktanárnak és az osztályfőnöknek kell kezelnie és segítenie a tanulót jó tanulmányi eredménye megerősítésében. Minden diákot a továbbtanulásra buzdítunk. Kiemelkedő képességű tanulóink számára külföldi pályázati programokat szervezünk.

Igyekeznünk kell, hogy minden tanulónak meg tudjuk mutatni, hogy ő miben a legjobb. Fontos, hogy minden egyén felismerje, hogy – nem feltétlenül a közösség többi tagjához képest, de a saját képességeihez mérten – miben tehetséges, hiszen, ha ezekkel foglalkozik, akkor olyan sikerélményekhez juthat, amelyek átlendíthetik a más területeken szerzett kudarcélményeken. Iskolánk azok számára is lehetőséget nyújt, akik nem a tanórai tevékenyégben tehetségesek, a különféle sport és egyéb szabadidős tevékenységek foglalkozásain mindenki megtalálhatja tehetségének megfelelő területeket. A sokszínű tevékenységformák biztosítása nem csak a felzárkóztatás eszköze, hanem a tehetség felfedezésének és kibontakoztatásának is.