Projektek

Egy szerdai korán kelés és egy 6 órás találkozó után elindultunk a több mint 12 órás útra.

Az út hosszú volt, mint ahogy várhattuk, de a csoport nagy része aludt vagy beszélgetett. Úgy 3 óránként szünetet tartottunk, picit megmozgattuk magunkat és mentünk tovább. Az első történelmi megállónk Déva volt, itt ugyan a várba nem mentünk fel, de elmentünk alatta. A várhoz tartozik a Kőműves Kelemen és felesége legendája, amelyet a tanárnő elmesélt nekünk, s kiegészítette még érdekes történelmi sztorikkal. Ezután folytattuk utunkat, út közben felevenítettük a segesvári csatát és hozzá tartozó egyéb történeteket, amelyek között például beszéltünk az 1848-as szabadságharcról, Josef Bem, azaz Bem apóról, s Petőfi halálának történetéről. Ezek után megérkeztünk Székelyföld területére, megbeszéltük, hogy az erdélyi területek milyen módon, átalakuláson mentek keresztül. Erdélyi fejedelemség története, a székek vallási helyzete, a három rendi nemzet (székely székek, magyar vármegyék, szász székek) történelem órákról és a bevezető előadásból mindenki számára ismert. Ezek a „nemzetek” alkották a három rendi nemzet unióját, amelybe a románok sosem tartoztak bele.  Ezt napjainkig végigbeszéltük, hogy hogyan változott. Majd lassan megérkeztünk a szállásra, ahol elfoglaltuk a szobákat, és egy kis beszélgetés után aludtunk. Másnap reggel reggeli után felkészültünk a legnehezebb, legpörgősebb napunkra. Megismertük az idegenvezetőnket. Majd elhagyva Gyergyószentmiklóst Gyergyócsomafalvára mentünk a csoport másik feléért. Ezek után elindultunk a parajdi sóbányába, amit be is jártunk végig. Itt kősót bányásztak első sorban, de ma már csak látványtárnaként funkcionál. A sok lépcsőzés után mentünk tovább Szovátára. Sajnos az eső elkezdett esni, de mi akkor is körbejártuk a Medvetót. Nagyon szép volt, főleg az őszi táj. Ezek után indultunk tovább és Tamási Áron sírját koszorúztuk meg és beszélgettünk jelentőségéről. Tamási Áron a székelység írójaként nem csak az Ábel trilógiát írta, hanem sok székely novellát is. Ez után Orbán Balázs síremlékét is meglátogattuk és ott is koszorúztunk. Ő földrajz tudós volt, aki a székelyekről írt sokat. A sírjához székely kapukon keresztül jutottunk fel, majd az utunk Korond felé vitt, ahol megnéztük a kirakodóvásárt, itt szabad időnk is volt. Lezárásként Székelyudvarhelyre mentünk, ahol egy Árpád-kori kápolnát néztünk meg, méghozzá a Jézus szíve kápolnát, amely védelmi rendszerrel felszerelt körtemplom (rotunda) volt. Székelyudvarhelyen is volt egy kis szabadidőnk. A 3. napunk erőnléti túra volt: egy 1460 méteres hegyre másztunk fel a Gyilkos-tó fölé magasodó Kis-Cuhárdra, ami nagyon gyönyörű volt már lentről, de még inkább fentről! A túravezetőnktől meghallgattuk a tó történetét, hiedelmeit. A túránk után ebédeltünk a buszon és mentünk a Békási-szoroshoz, amit végiggyalogoltunk. Ez is nagyon szép volt, de sajnos nagyon kellett igyekeznünk a délutáni programok miatt. A Békási-szoros után mentünk vissza a tóhoz egy fotó erejéig. Ezután mentünk a szállásra egy késői ebédre, majd átöltöztünk, lefürödtünk és mentünk a Sövér Elek iskolába, ahol találkoztunk a diákokkal és közös programokon vettünk részt, mint például rovásírás fejtése székely kapuról, tehénnel fotózás és néptánc, meg kovácsműhelyt is néztünk együtt. Majd este elbúcsúztunk és mentünk aludni, de mi gyors fociztunk egyet a sötétben. Másnap reggel meccsre készültünk, hisz egybarátságos meccsre került sor a helyiekkel. Volt játékos sorverseny, és kosárlabda is. A foci majdnem jó volt, csak fáradtak voltunk, de küzdöttünk!

A zárónapon este egy bulit, illetve táncházat tartottunk, ahol én is tanultam néptáncolni. Zárásként egy diszkót is szerveztünk. Ez után avattuk fel a fotóinkból készült Barátság-falat. Az avatásban én a Déri diákelnökeként kaptam azt a feladatot is, hogy megköszönjem vendégül látóinknak a szíves fogadtatást. Az ottaniak diákelnöke pedig megköszönte azt a sok könyvet és térképet, amit vittünk nekik ajándékba. Másnap kora reggel indultunk haza, jó hosszú út után érkeztünk meg, szerencsére leesett közben a hó, s oldásként útközben hógolyóztunk egyet.

 Demecs Bálint (11. a)